A legtöbb rózsa jellemzője, hogy minden évben erős, új szárakat hoz a tőnél. A fejlődő új szárak elsőbbséget élveznek a víz-és tápanyagellátás terén a régebbiek rovására, az idősebb szárak pedig fokozatosan legyengülnek, és végül belepusztulnak a „koplalásba”. Ezek a régi szárak holt faként előbb a helyükön maradnak, végül pedig elkorhadnak, és a földre hullnak. Ekkor elmondható, hogy a növényeket szinte a természet metszi, a „vágást” gyakorlatilag maga a növény végzi el.
A rózsametszés alapjai
A legfontosabb feladat, hogy a növény közepét hagyjuk nyitottan, ne legyenek benne ( ún. konkurens ) keresztbemenő ágak. A levegő így szabadon járhat, növényünk nem fülled be, ami egyébként kiváló táptalajt nyújtana a különféle gombás fertőzéseknek ( pl. fekete foltosodás, lisztharmat ). A lehulló leveleket és lemetszett ágakat égessük el vagy aprítsuk fel, nehogy a kártevők vagy a kórokozók kiterjedjenek rajtuk, nyáron visszatérve újból támadásba lendüljenek. A metszéshez mindig éles metszőollót és kést használjunk, mivel a rojtos vágások sérült, a kártevők támadásainak kitett szöveteket hagynak maguk után. Ferdén vágjunk, kb. 5 mm-rel egy-egy kifelé néző rügy felett úgy, hogy a rügy a vágás felső részéhez essen közelebb. Ezzel erősítjük a gyors gyógyulást, és a nyitott középrész kialakulását; vágjunk le néhány ágat a befelé mutató rügyekig, ha azt szeretnénk, hogy a növény még inkább kiegyenesedjen. Mindig győződjünk meg róla, hogy az egészséges faanyagig nyestük vissza az ágat. Amennyiben a szár közepe barna, vagy elszíneződött, még nem értük el az egészséges részt, és még többet kell visszavágnunk a hajtásból. Távolítsunk el minden elhalt, sérült és beteg szárat, illetve gyenge vagy nyurga hajtást. Ez néha azzal jár, hogy a talaj szintjéig kell visszanyesni a szárakat, az oldalágak esetében pedig az egészséges szárhoz való csatlakozásig.
Tetejezés:A vad téli szelek szétzilálhatják rózsáinkat, legyengíthetik vagy megrongálhatják a gyökereket, ami egyúttal érzékennyé teszi az egyedeket a fagyok roncsoló hatására, sőt ekkor a sérült gyökerekből gyakran fejlődnek gyökérsarjak. Ezért ősszel vágjuk vissza a növényt feléig, mellyel csökkenthetjük a szélnek való ellenállást, továbbá annak a valószínűségét, hogy a szél megtépázza a növényt.
Modern rózsabokrok metszése
A rózsák ezen csoportjához tartoznak a hibrid tearózsák a dús virágú rózsák, valamint a törpe- és miniatűr rózsák. Az ilyen fajták képesek ismételten virágozni az adott évszakban nőt hajtásaikon, és ősz végi metszést kedvelik. Alaposan metsszük meg a rózsabokrot máskülönben a következő szezonban nem hoznak erős szárakat és szép virágoka.
Rózsacserjék metszése
Ide tartoznak a modern cserjék, az időskerti rózsák, és a fajrózsák. Ezek idősebb faanyagon virágoznak, és csak akkor kell metszeni őket, amikor rendezetlenül mutatnak, vagy az elhalt, beteg, sérült ágakat kívánjuk eltávolítani. Legjobb ha virágzás után metsszük őket. A fő feladat az idősebb szárak eltávolítása a közvetlenül azután,hogy a levelek hullani kezdenek, az az általában ősz elején. Ez az időszak alkalmat kínál arra is, hogy belássunk a növény közepéig, és így könnyen megszabaduljunk, a beteg, vagy sérült hajtásoktól. A metszés hátránya, hogy eredményeként a díszes bogyói miatt tartott rózsacserjék sokat veszítenek szépségükből.
Fútórózsák metszése
A futó rózsák az adott évszak nyomán keletkezett hajtásokon virágoznak, mégpedig nem is egyszer. Az ültetés utáni leső vagy második évben ne metsszük őket, csak az elhalt sérült, vagy gyenge hajtásokat vágjuk le. Később is csak szükség szerint metsszük. A rózsabokrok kúszó egyedeit soha ne metsszük, mert bokorrá fejlődnek vissza. A formára nevelést azonnal kezdjük el mihelyt az új hajtások elég hosszúak ahhoz, hogy elérjék a támasztókat. Serkenti a virágzást ha vízszintes támaszték mentén oldal irányban neveljük őket. Az erős fő szárakat nem fontos metszeni, hacsak nem túl hosszúak. Mely esetben rövidítsük őket megfelelő méretűre máskülönben egyszerűen az oldalhajtásokat vágjuk rövidre.
