Ha túl sokat ültetünk belőlük, kaotikus hatást érhetünk el. Koronájuk, ágazatuk extravagáns formát öltenek, ezért kiemelt, jól kiválasztott helyre kell ültetni őket.
A legtöbb rózsa jellemzője, hogy minden évben erős, új szárakat hoz a tőnél. A fejlődő új szárak elsőbbséget élveznek a víz-és tápanyagellátás terén a régebbiek rovására, az idősebb szárak pedig fokozatosan legyengülnek, és végül belepusztulnak a „koplalásba”. Ezek a régi szárak holt faként előbb a helyükön maradnak, végül pedig elkorhadnak, és a földre hullnak. Ekkor elmondható, hogy a növényeket szinte a természet metszi, a „vágást” gyakorlatilag maga a növény végzi el.